„Kiléptünk a város zajából a zöldbe, másszunk fel a hegyre, fussunk le a völgybe. Csend van a földön, csend van az égen, csendül a dallam, szétfut a szélben.
Hűvösen ha szívjuk szél szelíd szagát, benne érezzük a tarka völgyek illatát. Lépteink nyomában nyílik sok virág,” minden újabb szirmuk egy parányi boldogság.”